Gimnáziumban és általánosban is minden évben volt nálunk "angyalkázás" avagy "húzás" karácsony előtt. Ez  tulajdonképpen egy szar mondat bevett szokás volt. A feldarabolt osztálynévsorból egy-egy nevet húztunk ki, és az áldozat nevét Facebookon mindenkivel csak a legjobb barátainkkal megosztva titokban tartva megpróbáltunk az illető kedvében járni, ha mással nem, legalább egy sablon-ajándékkal, melyet utolsó nap hosszas fontolgatás után szereztünk be. (Az esetleges kivételek, illetve az, hogy az adott dolgok piaci értékétől, minőségétől függetlenül szinte mindig sikerült örömet szerezni a másiknak, nem tartoznak a blog tematikájához.)

A tegnapi hullámvasút menetnek valószínűleg a mélypontja körül járhattam, mikor felvetődött bennem az ötlet: mi lenne, ha hasonlóan megszabott ideig tartó (talán nem karácsony előtt lenne célszerű) "anyázást" is tartanánk egyszer? Csak az venne részt benne, aki szeretne, és kijelölhetne egy-két érinthetetlen területet. Innentől kezdve viszont semmi és senki nem számítana szentnek. A résztvevők célja az lenne, hogy a kisorsolt egyénen kiéljék az indulataikat - mondjuk csak verbálisan, de megállapodás szerint akár máshogy is. Szerintem kibebaszott gyönyörű szép lenne egyhónapnyi eszeveszett gyűlölködés után odaállni a másik elé, és azt mondani, hogy csak játék volt. Katarzis.

Szemléltetésnek "elmegy":

Szőkék is jöhetnek.